A Vízen kullogó egy régi, népi kelt tészta. Nevét a különleges kelesztési módról kapta. Az ország különböző tájain, különböző képen nevezik, talán legismertebb neve ez, de sokan ismerik Kútban keltként is, hiszen régen a kút vizébe eresztették, ott kelesztették.

 A Baross Gábor vasutas nyugdíjas klubban Szolnokon ezt a régi finomságot készítette Pászti Mihályné Rózsika nőnapi rendezvényünkre. 

Fánktörténelem és receptek a szolnoki Baross Gábor vasutas nyugdíjas klub jóvoltából.

Sütjük és esszük, esszük és sütjük, s a hagyományos mellett olykor rácsodálkozunk egy-egy különleges receptre. De vajon mikor születhetett a rétes, mikortól számíthatjuk a „rétestörténelmet”? A következőkben megpróbáljuk számba venni, leírni, közreadni e páratlan kincset, ami ráadásul ehető…

Korábban kutya párti voltam, az utóbbi húsz évben kerültem cica kapcsolatba. Egy hobbi kertel együtt egy cica családot is kaptunk. Azt gondoltuk valamelyik szomszéd macskái, csak enni jönnek (az anya, öt kölyökkel) de azt rendszeresen. A kölykök közül a legkisebb tűnt a legügyesebbnek, mint a mesében. Vadócok voltak, eleinte megfogni sem lehetett. Lassan elfogadtak, de idővel ritkult a látogatásuk. Hova tűntek, mi lett velük, nem tudjuk? Csak a legkisebb Piszike jött naponta, vagy várt már az utca elején. A tél beálltával meggyőződtünk, hogy sehova nem tartozik, így gondját viseltük. Meleg fekhely, napi gondoskodás, Piszike jól érezte magát szépen fejlődött. Szép fekete bundája, fehér nyakkendője, vagy ingmelle, formás fehér papucsa mind a négy lábán, ünnepélyes viseletet sugárzott. Figyeltük a viselkedését, hamar rájött, hogy a szokásos macska jelbeszéd velünk nem alkalmazható, hanggal próbálkozott.