Fánktörténelem és receptek a szolnoki Baross Gábor vasutas nyugdíjas klub jóvoltából.

A fánk európai elterjedésének történetéről két híres legenda él a köztudatban. Az egyik Marie Antoinette királyné (1755-1793) XVI.Lajos hitveséhez fűződik, aki egy karneváli éjszakán a palotából kiszökött, elvegyült az utca forgatagában, megéhezett és egy mézeskalácsos mester által készített fánkot evett. Megkedvelte. A farsang elmúltával a fánksütőt a palotába rendelte. A királyné cukrásza módosított, finomított a recepten és ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált a fánk.

Egy másik forrás szerint a fánk története osztrák eredetű, egy Krapfen nevű pék özvegyéhez köthető. Az asszony férje halála után nem győzte a sok munkát. Egy alkalommal a türelmetlenkedő vevők közé akart vágni egy darabka tésztát, de az célt tévesztett, és a kályhán lévő lábasban lévő forró zsírba pottyant. Ott szép aranysárgára sült, így született meg a véletlen jóvoltából az első fánk Az azóta híressé vált fánk neve Bécsben ma is Krapfen. Természetesen azóta már nem sima kenyértésztát szokás zsiradékban kisütni, de a legtöbb fánk ma is kelt tészta alapú. 

Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán - hetedik fogásként - már fánkot szolgáltak fel.

Hazánkban a fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el, és vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság.

A farsangi fánk általában könnyű tojásos tésztából készül, de más variációja (burgonyás, csöröge, stb.) is van. A fánk készülhet töltetlenül, vagy töltve, a tetejét újabban különféle bevonatokkal díszítik. Általános jellemzője, hogy bő zsírban, vagy olajban sül.

A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. Egyes tájegységeken például azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Ismert a szalagos változata, ami az eredeti farsangi fánk, a forgácsfák, más néven csöröge, és a cseh és a bécsi fánk, csak hogy néhányat említsünk.

A szolnoki Baross Gábor vasutas nyugdíjas klubban a farsangi mulatság elmaradhatatlan édessége. Az idén a vállalkozó kedvűek saját készítésű fánkot hoztak és megosztották egymás között jól bevált receptjeiket.

 Gál Ferencné farsangi fánkot hozott, édesanyja, nagymamája ezt sütötte Szajolban, ahol farsangkor terítékre került a csöröge, vagy ahogy ott nevezték a kerek, bevagdalt formát rózsafánknak.        Mivel Gálné farsangi fánk receptje többnyire megegyezik a Simon Lajosné receptjével, így külön nem részletezzük.

 Simon Lajosné kisújszállási sütési szokásokat magával hozta Szolnokra, gyermekei, unokái örömére süti édesanyja receptje alapján a szalagos farsangi fánkot.                                         Hozzávalók: 1/2 kg sima liszt, 2 dkg élesztő tejbe felfuttatva, 5 dkg porcukor, 5 dkg vaj, 2 tojás sárgája, késhegynyi só, 1 evőkanál rum, 1/2 l. tej. 1 l olaj a sütéshez.

Az összeállított tésztát jól megdagasztani (25’), duplájára keleszteni, majd gyúrólapon (nagy tálcán) hüvelykujjnyi vastagra nyújtani, 8-10 cm átmérőjű szaggatóval (éles szélű pohárral) kiszaggatni. Letakarva újra keleszteni 30’-ig. Forró olajban kisütni.

Fortélya a szalagos fánknak: A sütés kezdetén az edényt befedjük, mikor átfordítjuk, a fánkot már nem kell. Így lesz az oldalán világos szalag. Papír törlőre szedjük. Langyosan tálra helyezzük, porcukrozzuk, vagy baracklekvárral kínáljuk.

 Jancsó Ella almafánkot hozott, elmondta „Ezt az olcsó, egyszerű farsangi fánkot a szülőfalumból hoztam magammal az alföldi Tiszabőről. Édesanyámtól tanultam“.

Hozzávalók: 1 kg alma, 40 dkg liszt, 1 sütőpor, 2 tojás, 2 evőkanál cukor, 1 vanilin cukor, 1 kávés kanál fahéj, a sütéshez olaj, fahéjas porcukor a szóráshoz vagy lekvár.

Az almát meghámozzuk, nagy lyukú reszelőn lereszeljük, a tojásokat felverjük, majd hozzáadunk minden hozzávalót, utoljára a sütőporos lisztet. Jól összekeverjük, 30’-re hűtőbe tesszük.

Forró olajba kanalanként szaggatunk a tésztából, mindkét oldalát megsütjük, papír törlőre szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja. Fahéjas porcukorral megszórjuk, lekvárt adunk mellé.

 Simonné Margitka unokája Viktória zsűrizte a fánkokat. Nem volt könnyű dolga, de végül meghozta döntését: „Egyik jobb, mint a másik“. Ezzel mi is egyet értettünk.

Köszönjük a cikket Blazsek Zsuzsannának, az http://aktiv-szolnoki-nyugdijasok.webnode.hu/ szerkesztőjének!