Korábban kutya párti voltam, az utóbbi húsz évben kerültem cica kapcsolatba. Egy hobbi kertel együtt egy cica családot is kaptunk. Azt gondoltuk valamelyik szomszéd macskái, csak enni jönnek (az anya, öt kölyökkel) de azt rendszeresen. A kölykök közül a legkisebb tűnt a legügyesebbnek, mint a mesében. Vadócok voltak, eleinte megfogni sem lehetett. Lassan elfogadtak, de idővel ritkult a látogatásuk. Hova tűntek, mi lett velük, nem tudjuk? Csak a legkisebb Piszike jött naponta, vagy várt már az utca elején. A tél beálltával meggyőződtünk, hogy sehova nem tartozik, így gondját viseltük. Meleg fekhely, napi gondoskodás, Piszike jól érezte magát szépen fejlődött. Szép fekete bundája, fehér nyakkendője, vagy ingmelle, formás fehér papucsa mind a négy lábán, ünnepélyes viseletet sugárzott. Figyeltük a viselkedését, hamar rájött, hogy a szokásos macska jelbeszéd velünk nem alkalmazható, hanggal próbálkozott.

Kitavaszodott és Piszike gömbölyödött. Május elején izgatottan, pocak nélkül megjelent. Simult, dorombolt, látszott, hogy „közlendője“ van. Olyasmi történt vele, ami korábban még nem. Kérdeztük: hóóól van a cicád? Máskor a játékához vezetett erre a kérdésre. Többször kérdeztük mire elindult. A kapun kiment, komótosan lépkedett az úton. Néha hátra nézett meg-meg állt, de eljutottunk a harmadik telekig, ahol egy fészer állt. A kerítésen beugrott várta, hogy kövessük. A telek lakatlan volt, körbe kerítve, csak néztük egymást. Kicsit még álldogált, aztán felszaladt a fészer padlására. Csak reménykedhettünk, hogy ott volt a szülőszoba. A hetek úgy teltek, hogy enni jött, maradt egy keveset, aztán visszament a padlásra.

Mint említettem ez volt az első cica kapcsolatom, szokásairól, viselkedéséről időközben szakkönyvekből gyarapítottam ismereteimet. Megismertem a macskatartás rejtelmeit, helyes táplálást, a kiscicák viselkedését, az anyjuk nevelési szokásait.

Már négy hét eltelt Piszi cica szülése óta mikor egy délelőtt a kert felé megyek, égtelen kutya ugatástól hangos az utca. A szomszédunknak két, különben csendes kutyája ugat a kerítésnél, de ijesztően. Piszit meglátom, velük szemben az út másik oldalán hasal, de nagyon izgatott, szája nyitva, liheg. Nagyobb a csaholás, mint mikor egy macska elvonul. Piszike a kertünk és a fészeres telek közti utat a kutyák előtt naponta többször megteszi egy két vakkantásnál nincs nagyobb hang. Újra a kutyákra nézek miért ilyen izgatottak? Akkor látom, hogy a betonkerítés tetején a kutyák orrával egy magasságban alma méretű szőr gombóc lapul. Színe szinte megegyezik a beton színével.

Piszike a fészerből át akarta hozni hozzánk a cicáját biztos a kerítésen keresztül, csak a kutyák megzavarhatták. A kutyákat lecsendesíteni lehetetlen volt, a kiscicát elvenni veszélyesnek bizonyult, mert beleharaphatnak a kezembe, de cselekedni azonnal kellett. Szaladtam a kertünkhöz, a férjem már jött a kapu felé megnézni mi ez a lárma? Egy mondatban mindent elmondtam. Felkapott egy vastag kesztyűt és egy kapanyelet. Azzal zörgettem a kerítést egy távolabbi ponton, hogy a kutyák figyelmét magamra tereljem. Ez sikerült egy pillanatra, ami elég volt arra, hogy a kiscicát elkapja férjem. Jól fogott a vastag kesztyű, mert az alig egy hónapos csöppség fújt, kapálózott, csak a kutyák előtt lapult. Piszike még mindig úgy meg volt ijedve, hogy nem hitte el, hogy mellette van a kicsi. Mint kiderült ezt az egy cicát gondozta és szájába fogva hozzánk igyekezett. Miután meggyőződött, hogy elmúlt a veszély, ez a vadon felnőtt cica szeméből, viselkedéséből látszott, hogy elfogadott minket. A kicsit simogathattuk, ő elégedetten nézte. Így lettünk két cica gazdái. Megfigyelhettük az elkövetkező hetekben fokozatosan mire tanítja a kicsit. Előbb csak ülve a farkát mozgatta, ami után a kicsi rohangált. Később a fára mászás volt a tananyag, amit Piszike többször bemutatott azzal, hogy felszaladt a diófa törzsén úgy másfél méterre, majd visszajött, várva, hogy a kicsi kövesse. A kiscica éppen mással volt elfoglalva oda se nézett. Hetek telhettek így el, mire egy nap a kiscica kapaszkodik a diófára egyre feljebb az elágazásig, ott leült. Figyeljük, hogy fog majd lejönni? Próbálkozik, keresi a lejáratot, majd segítségért nyávog. Jött is az anyja, leült a fa elé és figyelte. A kicsi próbálkozik, panaszkodva nyávog. Piszike felszaladt a fára úgy két métert a kicsihez, párszor nyalta a buksiját bátorításként, majd leszaladt és figyelte. A kicsi végül lejött kis segítséggel. Ezt az ösztönös nevelést látni csak így volt alkalmunk, ha előttünk zajlik.

A fára mászás macskáéknál létkérdés. Valóban tanítja, és nem helyette csinálja, mint az ember néha a gyerekével, befűzi helyette a cipőjét, majd korholja, hogy még ezt sem tudja. A cicáktól rendszerességet tanulhatunk. Amit megszokott, azt órarend szerűen követi. Néha nevettünk rajta, de lehet, hogy neki van igaza. 

Lejegyezte

Zsigmond Zsófia 

Köszönöm BVS-nek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a képeket.