Tanítványa a róla szóló könyvvel lepte meg

Nem mindennapi meglepetéssel készült a legutóbbi, 40 éves főiskolai csoport-találkozójára Marosné Németh Zita, egykori apáczais hallgató. Tanszékvezető tanárát, dr. Nagy Miklóst a közös éneklésen túl egy, a róla és a visszaemlékezéseiből készült kötettel lepte meg a hálás, soha nem felejtő tanítvány. Mint mondta, annyi élményt, jó érzést, tudást kapott szeretett tanárától, hogy azt gondolta, kötetbe rendezi és megjelenteti azokat.

- Nagyon szép emlékek kötnek a főiskolához, az itteni tanítványokhoz – avatott be a részletekbe dr. Nagy Miklós. – A kötet visszaemlékezéseket, régi fotókat, nagy találkozások emlékeit gyűjti össze. Nem lehetek eléggé hálás kedves tanítványomnak, aki belevágott ebbe a munkába. – Rendkívül gazdag zenei élet zajlott Győrben, boldogság, hogy ennek részese lehettem. Digitalizáltuk a régi lemezeket, a legkedvesebb felvételeket, így a könyvet egy kísérő CD-vel mutatjuk majd be az őszi Győri Könyvszalonban. A szerző és a találkozót is szervező Marosné Németh Zita már nyugdíjasként fogott a könyvírásba. Mint mondta, legendás tanára olyan gazdag életművet hagyott hátra, amit meg kellett örökíteni, s egyben a nyilvánossággal is szeretné megismertetni azt.

- A közös éneklés élményét élhettem át a kórusában a képzős éveimben, olyan példakép volt előttem, hogy kicsit miatta is lettem pedagógus és tanítottam zenét – emlékezett a tanítóképzős éveire a szerző. - Emellett kitartása, hite, lelkesedése mindannyiunk előtt ma is példa. Ha megakadtunk valamiben, bármikor visszajöhettünk az alma materbe.

- Miklós bácsi gyakorló pedagógusként is figyelemmel végig kísérte munkámat, sokat köszönhetek neki és a tanszéken tanító dr. Barsi Ernőnek, Valastyán Mihálynak, Baróthy Zoltánnak és Váray Tamásnak. Mi még annak a generációnak lehettünk a tagjai, akik közül szinte mindenki gyakorló pedagógusként tanított, a zene szeretetére nevelte a gyerekeket. Nálunk nem volt kérdés a mindennapi éneklés, mert mi – ha csak tehettük – naponta énekeltünk, kórusokat, kórustalálkozókat szerveztünk.

Kép és szöveg: Harcsás Judit

„Azért szerettük a Miklós bácsit, mert mindig alázattal viseltetett a szakmája iránt. Át akarta és át is tudta adni tudását. Végtelenül türelmes volt, megértő, és az őt körülvevő szeretetteljes légkörben mindig családban érezhettük magunkat. „

(Czibikné Németh Márta, tanítvány)

„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."

(Kodály: Mire való a zenei önképzőkör, 1944.)

"Mi tehát a teendő? Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, értékes zenével. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A karéneklés."

(Kodály: Vidéki város zeneélete, 1937.)

- Dr. Nagy Miklós számára valódi ünnep a tanítványokkal való találkozás. A kórus most, sok év után ismét összeállt.

- A Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Karának tanszékvezetője visszaemlékezéseiben idézi meg Kodályt, Bartók Bélát és természetesnek veszi, hogy az iskolában akár minden órán énekeljenek a gyerekek.

- Dr. Nagy Miklós és felesége, Erzsébet két éve vették át vasdiplomájukat, idén pedig Gyömöre díszpolgáraivá választották őket.