Engem vagy szerettek, vagy utáltak, soha nem tudtam langyos lenni! – jellemezte egyszer önmagát Török Ferenc kétszeres olimpiai bajnok öttusázó, edző, ügyvéd, politikus, aki augusztus elején ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Sportolói és civil pályáján is gazdag élménypoggyászokat őrizhet.

Persze, hogy először futballozott, s azt sem langyosan csinálta, de még ezután is csak az atlétika, majd a háromtusa következett. Utóbbit kettővel megtoldva kötött ki az öttusánál. Hála a Török család kötelező részvételt igénylő vasárnapi ebédjeinek. A kölyökfutball meccsei ugyanis rendre vasárnap délben zajlottak, ezért az olyannyira családszerető Török-mama nem szívelte a futballt, s a kis Ferikének más sportágat kellett választania. Miközben a gimnáziumban matekból és fizikából is remekelt, a Rákosi Mátyásról elnevezett országos matematika versenyen például bekerült a legjobb nyolc közé. (Az ennek is köszönhető csavaros észjárása miatt is ragadhatott rá a Róka becenév.) De hát hol volt ez az 1963-as öttusa világbajnokság első, huszonnyolc évesen csapatban szerzett világbajnoki aranyérméhez, majd az 1964-es tokiói olimpia egyéni olimpiai aranyához képest! Ráadásul ezt az aranyat mindig is dédelgette, ez volt a vigaszdíja azért, hogy egyéniben nem nyert öttusa világbajnokságot, s az akkori célba érkezésekor elhangzott első mondatát adta négy éve megjelent életrajzi könyvének címéül is: Ha kell, újra lefutom! Nem véletlenül mondta útban a dobogó felé, hogy évekig várt erre a sikerre.

A hatvanas években a Balczó András-Móna István- Török Ferenc öttusatriónk a világ tetején csücsült: három egymást követő esztendőben nyertek aranyérmet csapatban, az 1968-as mexikói olimpián pedig ugyancsak a dobogó tetején végeztek.  S mindeközben még arra is jutott ideje, hogy szakedzői diplomát szerezzen a Testnevelési Főiskolán. Nem véletlen, hogy Török Ferenc ezt az időszakot sportpályafutása legszebb emlékeként tartja számon. Azt már kevésbé, hogy Mexikó után mellőzték, és nyolc évig szinte száműzték a sportágból. Úgy emlékszik, a sportág vezetőinek nem tetszett, hogy ő irányította a nagy triót, s emiatt kitették a szűrét a válogatottból.

1976-ban viszont nagy meglepetésre kinevezték az öttusa válogatott szövetségi kapitányává, ezen a poszton tizenhárom évig dolgozott. Ő látott fantáziát Fábián Lászlóban, nála tűnt fel Szombathelyi Tamás, aki a moszkvai olimpián egyéniben ezüstérmes lett, az ő ideje alatt lett olimpiai bajnok egyéniben Martinek János 1988-ban Szöulban, ugyanitt a Martinek János-Mizsér Attila-Fábián László csapat is aranyérmet. Ez volt Török Ferenc szakvezetői csúcsteljesítménye is. Éppen Martinek János nyilatkozta róla a 80. születésnap alkalmából, hogy rengeteg ötlet volt a tarsolyában, módszerei között volt jótanács, játékosság, s olykor egy jól irányzott füles is…

Erre a trióra, mint igazi közösségre emlékezik, Hawaiira, Miamiba, Puerto Ricoba vitte őket üdülni, de a kemény munkát is mindig megkövetelte, abból soha nem engedett. Meg is lett az eredménye. Irányítása alatt a válogatott versenyzői összesen hét arany-, tíz ezüst- és négy bronzérmet szereztek. A szöuli olimpia után megválasztották a Magyar Öttusa Szövetség elnökévé, hét év múlva pedig tiszteletbeli elnökévé. 1984-től mesteredzőként és nemzetközi versenybíróként dolgozott.  Volt a Nemzetközi Öttusa Szövetség alelnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja. Elnökhelyettesként részt vett a Gerevich Közalapítvány kuratóriumának munkájában. 2003-ban a Wesselényi Sport Közalapítvány kuratóriumának elnökévé választották és tagja a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének, amelynek négy éve az alelnöke is.

Török Ferenc a kilenc magyar bajnoki címet – három egyéni és hat csapatgyőzelmet - is magában foglaló sportolói pályafutása mellett arra is figyelt, hogy civil foglalkozása is legyen. 1957-ben jogi diplomát szerzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, volt bírósági fogalmazó, kerületi bíróság elnöki titkára, bírósági ügyvéd, dolgozott ügyvédi munkaközösségben és a Magyar Labdarúgó Szövetség jogtanácsosaként, 1992-től saját ügyvédi irodát működtet. .A rendszerváltáskor politikai pályára lépett, a Szabad Demokraták Szövetségének tagjaként politizált, az első szabad választáson egyéni mandátumot szerzett budapesti választókerületében, 1994-ig országgyűlési képviselő is volt, négy év múlva kilépett az SZDSZ-ből.

Gazdag sportolói és civil pályafutást mondhat magáénak, élménypoggyászait mindkét területen dugig megtömte. Kitüntetései, elismerései is csak külön poggyászban férnének el egy sikeres, tartalmas, sokszínű élet ékeiként. Volt Az év öttusázója és Az év sportolója, Az év edzője, megkapta a Magyar Népköztársaság csillagrendjét és középkeresztjét, a NOB Olimpiai érdemrendjét, a Budapest díszpolgára címet.

Dr Török Ferenc nyolcvan éves, de pályáját áttekintve bizonyosak lehetünk abban, hogy ma is azt mondaná: ha kellene, újra lefutná…