„Minden hivatalos szerv szerint abszolút jogos”

Azzal a szokatlan kéréssel állok elő, hogy a fenti címen általam írt cikkben foglaltak utóéletét, valamint az illetékes hivatalos szervek álláspontját megismertethessem. Nem utolsó sorban egy helyen lesz megtalálható a hivatalos szervek konkrét és jogkövető álláspontja adott jogszabályi hely megjelölésével. Ezzel válik szerintem teljessé és érthetővé az általam korábban megírt cikk, valamint nyilvánvalóvá, hogy milyen tökéletesen előkészített szófordulatokkal képes a hatóság megmagyarázni azt, amit gyakorlatban a Magyarországon lakó összes ember ellen, avagy kárára tett. Szerintem ezen tevékenységük – minden tiltakozás ellenére – a kiválasztott és privilégiumokkal rendelkező egyes közszolgáltatókat hozta kivételesen előnyös helyzetbe.

Én a panaszomat benyújtottam – tekintettel lakcímemre és az itt szolgáltatást teljesítő cégre – a Heves Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnek, valamint székhely szerinti Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz. Arra gondoltam, hogy a fogyasztóvédelem az én érdekemet hivatott képviselni, mert ezért hozták létre. A Felügyelőség jogszabályi hivatkozásokkal elutasította panaszomat, és így tett a Hatóság is. Bejelentésem kivizsgálását illetékesség szempontjából át kívánták tenni a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz. Én az áttétel ellen fellebbezést nyújtottam be, mert szerintem az a hatóság, amely felelős a jogszabályok betartásáért, az nem fog jogsértést megállapítani az én, mint fogyasztó érdekében. Panaszomat természetesen elutasították, és így az áttételre került a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz.

Természetesen az áttétel ellen panasszal éltem, mert váltig kitartok amellett, miszerint a jogalkotó nem pártatlan, és nem fog önmaga ellen szólni, az általa folytatott tevékenység kritikáját megfogalmazni, avagy beismerni, hogy a panaszomban foglaltak jogosak, megalapozottak. Nem ért váratlanul, hogy fellebbezésemet itt is elutasították.

Tekintettel arra, hogy az általam kifogásoltak érintik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), valamint a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vonatkozó jogszabály alkalmazását, megkerestem ezeket a szerveket is.

Valamilyen – számomra érthetetlen ok miatt – mind az OEP, mind a NYUFIG először személyes támadásnak vette érdeklődésemet, és élből elutasította az általam panaszoltakra való érdemi választ.

Ekkor még egyik szervezet sem tartotta magára kötelezőnek, hogy a Közigazgatási Eljárási Törvényben, Panasztörvényben megfogalmazottaknak eleget tegyen és meghatározva az illetékest, panaszomat áttegye számára. Ennek kérelmét megfogalmaztam számukra, ami biztosan kellemetlenül érintette őket, miután annak jogi megalapozottságát leellenőrizték.

Én nem hagytam magam – kidobnak az ajtón, menj be az ablakon elv alapján tovább forszíroztam a néhány illetékes számára nyilvánvalóan kényes ügyet, nehezen megszerzett, ám nagyon sok helyre megküldött e­maillel.

Ezek a következő eredményre vezetettek – már amennyiben eredménynek nevezhető annak bebizonyosodása, hogy a regnáló kormány ismét csökkentette korábban kivívott jogainkat;

OEP

Az egészségbiztosító a hatályos jogszabályokban meghatározottak alapján állapítja meg az utazási költségtérítésre való jogosultságot és a költségtérítés összegét, figyelembe véve a menetrend szerinti autóbuszjáratokra, illetve a vasúti személyszállításra meghatározott menetdíjszabásokat. Az utazási költségtérítésre vonatkozó jogosultságot és a költségtérítés mértékét szabályozó, kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtására kiadott 217/1997. (XII. 1.) kormányrendelet 11. §­ának (1)bekezdésében foglaltak értelmében a hely­ és pótjegyek árához nem jár utazási költségtérítés.

Amennyiben az Utazási Költségtérítési Utalvánnyal utazó biztosított (és kísérője) az emelt szintű besorolásba tartozó, illetve kötelező helybiztosítású Volán járatokat veszi igénybe, az utazással járó (kiegészítőjegy ára, kötelező ülőhely biztosítás ára) többletköltségeket készpénzben meg kell térítenie az utalvány pénztári szelvényének benyújtásakor.

NYUFIG

A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007./IV.25./Korm.rendelet írja elő a kedvezményre jogosultak körét, akiknek számára küldi ki az ún. "Ellátottak Utazási Utalványát".

Az 1.§./7/bekezdése alapján a helyközi közlekedésben – a kiküldött utazási utalványok – meghatározott utazási kedvezmények valamennyi belföldi, menetrend szerinti személyszállítási szolgáltatás során igénybe vehetők. Az 1.§./6/bekezdése azonban kimondja, hogy a vasúti személyszállításban az utazási kedvezmények – egyes kivételektől eltekintve – a 2. kocsiosztályra érvényesek, ill. az utazási kedvezmény a helyjegyre, valamint a pótjegyre nem vonatkozik.

Alapvető Jogok Biztosa

Az Alkotmánybíróság korábban már kifejtette, hogy az utazási kedvezményekre való jogosultság nem alapjog, hanem az állam által biztosított juttatás. Ebből adódóan a Közszolgáltatási szerződésben rögzített kiegészítő jegy megváltását előíró rendelkezés alapjoggal összefüggő visszásságot nem eredményez.

A jogszabályok pontosan meghatározzák, hogy helyközi viszonylatban milyen kötelező kedvezmények illetik meg az arra jogosultakat, így azt is, hogy milyen, az állam által garantált költségtérítés tartozik egy adott kedvezményes utazásra jogosító termék értékesítéséhez.

A kiegészítő díj esetében tehát nem a társaság által alkalmazott önkényes döntésről van szó, hanem a jogszabályok és a közszolgáltatási szerződésben – az emelt szintű szolgáltatással összefüggésben – meghatározott kötelező helybiztosítási díjat kell megfizetni. Ugyanezt köteles megváltani, ha gyorsabban kíván eljutni a célállomásra.

Nemzeti Fejlesztési Minisztérium

Az Országgyűlés által 2012. április 23­án elfogadott, a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény a Megrendelő és Szolgáltató között megkötött közszolgáltatási szerződés hatáskörébe utalja a díjak megállapítását. A törvény országos, regionális és elővárosi szolgáltatási kategóriákat definiál, amelyekhez önálló tarifák tartozhatnak.

A törvény lehetőséget biztosít, továbbá egyes járatok esetében ún. egyéb, vagy kiegészítő díj alkalmazására a következő feltétellel:

"32.§./1/A közszolgáltatási szerződésben rögzítendő áralkalmazási elvek érvényesítésekor biztosítani kell, hogy: a felszámított díjak arányban álljanak a komfortfokozattal, a kiegészítő szolgáltatások által nyújtott többlet szolgáltatásokkal, vagy a szolgáltatás egyéb jellemzőivel."

A minisztérium 2012 szeptemberétől alkalmazza a közúti közösségi közlekedésben a kiegészítő jegyek rendszerét, amely elsőként olyan távolsági járatokon került bevezetésre, amelyek minőségi /InterCity/ vasúti közlekedéssel párhuzamos szolgáltatást nyújtottak. 2013. március hónaptól a törvény szellemiségével összhangban további járatokra is kiterjesztésre került a kiegészítő jegy, így elsősorban azokon az expressz, vagy gyors eljutást biztosító járatokon kell megfizetni a felárat, amelyek esetében az alábbi feltételek közül egy vagy több teljesül:

– A járatban magasabb minőségű (légkondicionált, dönthető ülésekkel és csomagtérrel, legalább 750 mm üléstávolsággal rendelkező) járművek közlekednek,

– A járat legalább kettő, egymástól 100 km­re lévő település viszonylatában vasúttal párhuzamos szolgáltatást nyújt,

– Tekintettel az eljutási sebességre a járatnál az utasigények rendszeres, a szolgáltatói erőforrásokat meghaladó kapacitásproblémákat okoznak,

– Azok a járatok, amelyek egyéb szempontok szerint (járat időbeli fekvése, nem szomszédos megyék közötti viszonylata stb.) feláras országos járattá minősítése üzleti megfontolások alapján indokolt.

A törvény lehetőséget biztosít továbbá egyes autóbusz járatok esetében úgynevezett egyéb vagy kiegészítő díj alkalmazására.

Egyes távolsági autóbusz járatok fokozatosan emelt szintű besorolást kaptak. Ezeken a járatokon utazóknak minden utazásuk alkalmával kiegészítő jegyet kell váltaniuk a menetjegyen felül.

Ennek bruttó összege 100 km távolságig 150 Ft, majd díjövezetenként emelkedik. További változás, hogy egyes járatokon kötelező ülőhely biztosítás került bevezetésre, amely szolgáltatás díja 150 Ft.

A minisztérium szerint a teljes közszolgáltatási autóbusz forgalom mindössze 1.5­2 százaléka tartozik e kategóriába. Ennek megfelelően az emelt szintű viszonylatok igénybe vétele nélkül, kiegészítő díj­fizetéssel nem érintett, regionális besorolású járatokkal is biztosított az eljutás – a vonatkozó törvények rendelkezésének megfelelően – a korábban megszokott utazási feltételek és díjtételek mellett. A kiegészítő díjfizetéssel érintett járatok minden esetben gyors, illetve átszállásmentes, közvetlen eljutást, illetve esetenként egyéb kényelmi jellegű többlet szolgáltatást biztosítanak.

Az utazási kedvezményre jogosultakat, valamint a kedvezmény mértékét továbbra is a közforgalmi személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007./IV.25./ Korm.rendelet határozza meg, amely változatlanul biztosítja többek többek között a 65. életévet be nem töltött és Ellátottak utazási utalványa jogosult személyek számára évi 16 alkalommal az 50%­os, illetve. 2 alkalommal a 90%­os kedvezmény igénybevételét.

A vonatkozó, közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. /IV.25./ Korm.rendelet szerint az utazási kedvezmény a helyjegyre, valamint pótjegyre nem vonatkozik, kivéve a 3 év alatti, külön ülőhelyet nem foglaló gyermeket, valamint a hadirokkant személyeket, igazolt esetben kísérőjét és a hadiözvegyeket.

A 65 év felettiekre a kiegészítő díjfizetési kötelezettség a többi utashoz hasonlóan vonatkozik az emelt szintű országos besorolású járatok esetében.

A 65 éven felüliek utazása továbbra is ingyenes, tekintettel arra, hogy az emelt szintű viszonylatok igénybe vétele mellett, kiegészítő díj­fizetéssel nem érintett, regionális besorolású járatokkal is biztosított az eljutás – a vonatkozó törvények rendelkezésének megfelelően – minden relációban.

A minisztérium álláspontja szerint a kormányzat megóvta az utazási kedvezményeket, azonban a jármű­ és szolgáltatásfejlesztések fenntarthatósága, megtérülése érdekében döntés született a feláras szolgáltatások kiterjesztéséről. Megerősíti azt a követelményt, hogy a társaságok a többletbevételt kizárólag a szolgáltatási színvonal emelésére, járművek korszerűsítésére fordíthatják.

Szerintük intézkedéssel a közszolgáltatások fenntarthatósága, a megkezdett fejlesztések megtérülése biztosítható. A közlekedési társaságok hatékonyságuk növelésével, a szervezeti struktúrák egyszerűsítésével, a vezetői létszám csökkentésével állítólag igyekeznek a közszolgáltatási személyszállítás költségeit mérsékelni.

Ennek ellentmond, hogy a KSH adatai szerint 15%­ot meghaladó fogyasztói árindex növekedés következett be ezen jogszabályok, követelmények és szankciók bevezetésével.

Engedjék meg, hogy ne kommentáljam az egyes hivatalos szervek által jogilag megfogalmazottakat, pedig nem esne nehezemre, saját konkrét tapasztalataimra alapozva.

Azt tudom kérni, vagy javasolni, hogy mindenki, aki úgy érzi, hogy jogai csorbultak, forduljon bizalommal a saját helyzetének megfelelő Érdekképviseleti Szervhez és Országgyűlési Képviselőjéhez. Ők lennének alkalmasak a panaszosok érdekében fellépni egész Magyarországon a Parlamentben...

A kormányzó jogalkotó, nem utolsó sorban az alkalmazást megkövetelő Kormány törvény és jogszabály módosításait – visszavonását – csak így lehetne(szerintem) elérni.

Ui.: A sok szerv között történt hivatalos áttétel során elsikkadtak például:

1. Akkor is emelt díjas szolgáltatásért kell kifizetne a pótdíjat, amikor nincs ülőhelyem a távolsági járatokon?

2. Miként és hogyan számolja el azt a bevételt akár az autóbusz vezetője, akár a szolgáltató, amely a megengedett utaslétszám feletti utasok által fizetett alap­ és pótdíját?

3. Milyen hivatalos jegyet ad a buszvezető a 100%­os létszámkihasználás felett üzemelő távolsági járatokon?

Borsi Miklós