1793 december 23-án, Jászberényben Schenbach Rozália néven született az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője. Németül tanulni küldték szülei Budapestre, a fővárosi élményei hatására döntött úgy, hogy színésznő lesz.

1810-ben szerződött a második magyar színtársulathoz, ahol a színjátszás mellett énekelni is tanult. Ezév márciusában állt először színpadra a Hamletben, ekkor még csak mellékszereplőként. 1813-ban házasodott össze Déry Istvánnal, férje azonban gyakran bántalmazta, így – bár el nem váltak – külön éltek. Társulata 1815-ben felbomlott, így vidéken próbálkozott, majd vándor társulattal járta az országot. Már ebben az időszakban is sok rajongója akadt. 1823-ban Kolozsvárra hívják, karrierje itt teljesedik ki igazán. Hívták a Bécsi operába is, de az ajánlatot visszautasította. 1827-ben Desdemona szerepében búcsúzott Kolozsvártól, melynek közönsége ugyan rajongott érte, eltartani azonban nem tudta a társulatot. Ezután szinte az egész országot bejárták, majd Kassa városa biztos anyagi háttér ígéretével magához csábította őket. Miután a kassai társulat felbomlott, 1873-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, itt azonban bántó kritikákat kap, előadásmódját elavultnak bélyegzik. Erdély azonban változatlanul visszavárja, így két év után visszatér kezdeti – és legnagyobb sikerei színhelyére, ahol 1841-ig játszik. 50-es éveihez közeledve még mindig fiatal lányokat, naív hősnőket alakít a színpadon, amiért egyre többen támadják. Egyre kevesebb szerepet kap, hiába keresi a színigazgatókat visszautasítják, sőt, a közönség, amely egykor ünnepelte, sokszor kitapsolja. Az igazi siker soha nem találja meg újra. Utoljára 1868-ben lép fel, ekkor már ölben viszik fel a színpadra. 1872-ben, 78 évesen, miskolci otthonában éri a halál.