1910. december 8-án született Budapesten, Kanczler Katalin néven.  Két osztályt végzett a kereskedelmi leányiskolában, majd 21 évesen egy adótiszt felesége lett. A házasság meglehetősen rövidre sikerült, még abban az évben el is váltak az útjaik. A színészmesterség felé 1936-ban, Egyed Zoltán tanácsára fordult.

1939 februárjában láthatja a közönség először a színpadon az akkor már Karády nevet viselő színésznőt. Tehetségére, szépségére, különleges erotikus kisugárzására és nem utolsó sorban egyedi, mély hangjára a filmes szakma szinte azonnal felfigyel. Filmes karrierje mindössze négy évig tart, 1939-től 1943-ig, ez idő alatt azonban 22 főszerepet játszik el. A magyar film királynőjeként, igazi „femme fatale”-ként tekint rá a közönség.

Fényes karrierjét a háború töri derékba. A nyilasok előbb dalait és filmjeit tiltják be, majd őt magát is letartóztatják három hónapra. A gyönyörű sztárt kínozzák, vallatják, fogait kiverik. Miután váratlanul kiengedik a börtönből, üldözötteken segít. A háború után egy rövid időre ismét feltűnik a színpadokon, majd az új rendszer ugyancsak nemkívánatos személynek nyilvánítja, mondván, a Horthy-rendszer sztárja volt. A mellőzöttség, a testi és lelki kínok olyan mély nyomot hagynak benne, hogy elhagyja hazáját. 15 éven keresztül Dél-Amerikában él, majd New Yorkban nyit kalapszalont. Amerikában visszavonultan élt haláláig. Életében soha nem tért már haza. 1990 februárjában New Yorkban éri a halál. Budapesten, a Bazilikában ravatalozzák fel. Mítosza örökké él, amit az is bizonyít, hogy sikerei után hosszú évtizedekkel több ezer rajongója kísérte utolsó útjára szülővárosában, Budapesten.