A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. A 15. századtól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régibb.

 A szokást elevenítette fel – hagyományteremtő szándékkal – a „maga egyszerű módján” a gyöngyösi Idősek Klubja. Mi – férfiak – nagy érdeklődéssel figyeltük, ahogy gondozóink összeszabdalták a fadíszítő színes szalagokat. Ezután „titokban” feldíszítettük és – tekintettel életkorunkból adódó fizikai korlátainkra – ékesítettük a klub kertjében álló nagy orgona bokrot. Örömmel és vidáman hajtottuk végre a műveletet, melyben gyakorlatilag minden – aktív – férfi klubtag részt vett, függetlenül attól, hogy idős- vagy szépkorú. Azért, hogy észrevétlenek maradjunk – mi díszítő férfiak –, másik gondozónk el- és lefoglalta a hölgyeket. Ők – előbb halk, majd egyre erősödő énekszóval – különböző ábrákat és figurákat vágtak ki és csinosítottak színes rafia szálakkal. Ezek az alkotások szignózás után „természetesen” kasírozásra kerültek mely folyamatnak a végállomása a klub falára való kikerülés volt. Hölgyeink ismét nagy igyekezettel keresték saját alkotásaikat és hasonlították össze a klubtársakéval.

Ezek után az aktuális gondozó kihívta klub teraszára a hölgyeket, akik nagy meglepetéssel és örömmel vették észre a változást, a „mi” májusfánkat, avagy bokrunkat. Kezdetét vette az emlékezés, melynek során az idős- és szépkorú hölgy klubtagok bepárásodott szemmel gondoltak vissza a saját, a nekik állított májusfára. A férfi klubtagok pedig szívesen adomázva tekintettek vissza azokra az időkre, amikor ők állítottak májusfát.

Összességében a Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja ismét aktívan töltötte – a változó időjárás ellenére – a délelőttjét.

A nosztalgiázás annyira jól sikerült, hogy elhatároztuk; idén hagyományteremtő szándék volt a májusfa állítás, és ezek után évente megismételjük.

Borsi Miklós

klubtag

Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja