A győri Fügi Andrea egy év készülés után, 62 évesen teljesítette a nagyatádi eXtremeMan névre keresztelt Ironmant:  3,8 km-t úszott, 180 km-t kerékpározott, majd  lefutott egy maratont.  Rokonai  igazi meglepetéssel várták:  nem messze győri lakóhelyétől óriásplakáttal köszöntötték,  - roppant büszkék édesanyjukra, illetve a nagyira. Sok éve az uszodában találkoztunk, akkor a család több tagja rendszeresen sportolt és sikert sikerre ért el a versenyeken. Andrea élete ebben semmit nem változott, mi több kivételes teljesítményeket ér el, - legutóbb országos bajnok lett.

- Mindig is sportoltam valamit, ezzel pedig egy régi álmom teljesült – vallja egy ország szupernagyija.  – Amit  elhatározok,  többnyire teljesítem. Tavaly szeptemberben egy órám volt a döntésre, hiszen azért a nevezési díj nem kevés, de úgy gondoltam, ezen a versenyen indulnom kell.

- Mi kell egy ilyen versenyhez? A korodbeliek közül sokan kisebb - nagyobb betegséggel küzdenek,  hát- vagy derékfájósak…

- Reggelente hálát adok Istennek, hogy jól érzem magam. Örülök minden percnek, minden napnak.  Egy ilyen táv teljesítéséhez azért komoly fizikai felkészülés, kitartás kell. Mivel volt némi sportos előéletem, ez mindenképpen előny. De: életem első maratonját én is 53 évesen futottam le! Megtapasztaltam: a sport hatalmas előnyt jelent az élet minden területén. Fontos a fokozatosság és a közösség építő, lelkesítő ereje. Kis lépésekben kell elkezdeni, akkor biztosan sikerül. Két klubnak is tagja vagyok a párommal együtt: az egyik a Győri Futóklub, a másik a Veszprémi Triatlon Egylet, ahová szintén nagyon szeretünk járni. Egy éve komolyabban is készülök: erősítek, futok, úszok, kerékpározok.

- Mennyit edzel?

- Egy éve komolyabban veszem a felkészülést, így hetente járok spiningre és más erősítő edzésre (TRX és kettlebell), úszni is nagyon szeretek és rendszeresen kerékpározom. Az erősítéssel minden eredményemen javítani tudtam.

- A párodat is a sportnak köszönhetően ismerted meg.  Viccesen kérdezem: futott utánad…?

- Háát, ez egy külön történet – nevet, - mert 2006-ban találtunk egymásra,  szinte sorsszerűen egy versenyen találkoztunk.  A fűzfői uszodában versenyeztem, 200 pillangót és 400 vegyest úsztam, s már ettől leesett az álla. Délután a fűzfői átúszásra mentem, oda is elkísért. Mondtam, másnap Balassagyarmatra megyek  triatlonozni. Kölcsönkérte a vője montiját, vett egy futócipő-félét, és teljesítette élete első triatlonját. Azóta mindenhová együtt megyünk, együtt versenyezünk és mindenben segítjük egymást.

- Mire készülsz most? Vagy van egy kis pihenő egy ilyen nagyszerű eredmény, az országos bajnokság után?

- Teszem, ami jól esik, de nincs különösebb pihenő, hiszen nekem az út maga a cél, - egyszerűen szeretem a sportot.  Jól érzem magam a bőrömben. Nem gyógyszerekre meg kezelésekre költöm a pénzt, hanem benevezek egy-egy versenyre és – ha lehet – elindulok és hajtok a legjobb eredményért.

- Tudja egyébként a háziorvosod, hogy mit csinálsz?

- Nemcsak tudja, de szívből gratulál  és mindig drukkol nekem. Teszem, ami jól esik és örülök, ha ezzel másnak is örömet szerzek. A családom is így van ezzel, így hatalmas meglepetéssel vártak: egy olyan óriásplakátot készíttettek, amin az eredményem, a boldogságom látható.

- Mit üzennél azoknak, akik találkoztak már veled itt-ott, vagy csak hallotta az eredményeidről, de egyelőre csak fontolgatják a sportot?

- Kezdjék el, vágjanak bele! A legfontosabb mégis a fokozatosság és nagyon jó, ha jó, szeretnivaló közösség veszi őket körül. Sok barátom van, akik komolyan veszik a sportot, a fogyni akarást, hiszen  az évekkel együtt gyakran a kilók is rakodnak.

- A testedet már tudjuk, miként tartod karban, de mit teszel a mentális egészséged védelmében, szóval a lelked mivel pihen?

- Imádom a családomat, az unokáimat, akikkel a pihenés is aktív: én velük is fogócskázom, aktívan pihenek.  Szívesen olvasok, a síeléssel egy másik nagy álmom is teljesült. Nálunk egyébként az egész család sportol: a lányom jógázik, a fiam átúszta már velem a Balatont, a párom pedig mindenhová elkísér.

Így ír Andreáról leánya, Magyar Gabriella:

„2015. július 25-én Anyukám 62 évesen végigcsinálta élete egyik nagy versenyét, befutó lett az IRONMAN-en, azaz az eXtremeMan Nagyatádon. Több mint 16 órát sportolt egyben. Hőségben, majd éjszaka már viharban. 3,8 km-t úszott, 180 km-t biciklizett és lefutott egy maratoni távot, ami 42,2 km. Egy éve készült erre a versenyre. Szerettük volna meglepni valami különleges ajándékkal, hogy elmondhassuk, mennyire büszkék vagyunk rá. Így hát csináltattunk neki egy óriásplakátot a háza mellé. Lecsaltuk este egy szelektív hulladék-elvitellel egybekötött kutyasétára.  És ő mit sem sejtett.”

Harcsás Judit