Képek tanúsága szerint Mici, a teknős nyugalomban, boldogságban élt a Horváth családban, ahol még mindig hisznek a csodában és hazavárják.

Már vagy tizenöt éve egy baleset következményeként tűnt el Mici, a család kedvence. Elvesztését sem a róla gondoskodó Horváth szülők, sem pedig gyermekeik nem dolgozták fel, – az ékszerteknős ugyanis egyedülállóan kötődött mindennapjaikhoz.                                                                                                                                 

Csopaktól-Balatonfüredig legalább 15 éve keresik a tenyérnyi teknőst. A hüllőnek a csopaki strandon veszett nyoma. Gazdijával együtt a csopaki strandon fürdőzött. Micinek ugyanis a napirendjéhez tartozott az úszás. A teknős – természetesen úszópórázában – alig egy órácskányi időre élvezhette a vizet, mert gazdája a tóban egy, a parthoz közeli gödörbe lépett és szerencsétlenségére csak fél kézzel tartotta az állatot.

Mici talán megijedhetett, talán a hullámok sodorták el, – mindenesetre kicsúszott az úszópórázából és eltűnt a csopaki strand vizében. Gondozója tudta, a teknősnek maximum 20 perc múlva levegőt kellene vennie, ám hiába várta kedvence felbukkanását. Akkor és ott tűvé tették a partot, ám az egy kiló nyolc dekás ékszerteknős nyomát azóta sem találják. A család azonban úgy érzi, Micit valaki megtalálta, hazavitte, hisz a teknős több volt, mint házibarát: talán hihetetlen, de kommunikálni tudtak vele és lesték minden kívánságát. A békát az elmúlt egy évtizedben 29 újság és a rádió segítségével is keresték, mi több: előkerítésére a vízi rendőrséget, de a Veszprémi Honvédségi Búvárokat is bevetették, eddig hiába.

Az anno húszforintos nagyságú ékszerteknőst anno, a család legkisebb tagja kapta a nagymamától - szülinapjára. Az ünnepelt a különleges ajándéknak örült, a szülők a praktikus ötletnek, hogy a gyerek emígy feladatot kapott, merthogy Miciről innentől kezdve gondoskodni kell.

– A szívünkhöz nőtt – hallom az édesanyától, aki szinte harmadik gyermekeként szerette a kis Micit. - Amikor a gyerekek kicsik voltak, Micit tolták a babakocsiban, amikor felnőttek, már érettségire tanultak, a páncélos jelentette a tételnyomatékot. Úgy vélem, negyven-ötven szóval kommunikálni is tudtunk vele, - velem jött vásárolni, a bankba vagy épp egy-egy munkamegbeszélésre. Miciről könyv is készült volna: a család egyik ismerőse a hüllő háziasításával kapcsolatos megfigyeléseket végzett, kutatásait érdekes történetekkel fűszerezve szerettük volna közreadni.Béke és nyugalom vette körül a világ talán legboldogabb vörös fülű teknősét, akinek a fején jellegzetes sebforradás látható. A család olyannyira magáénak érezte Micit, – aki kölyökként nappal aludt, éjszaka pedig a kavicsaival zörgött – hogy a fürdőszobában saját műanyag kádjában úszkált, ahol gyakorta színes pinpong labdák, műanyag állatkák szórakoztatták. Étrendje ma is gazdagnak és választékosnak tűnhet, mert a felkarikázott banán, a felkatonázott kreszett rák és a kárász épp úgy szerepelt rajta, mint a gazdi által puha-lágyra kifőtt széles metélt, a trappista sajt és a főtt krumpli. Hihetetlen, de Mici nem kedvelte a szlovák, jóféle paraszt sonkát, annál inkább díjazta a vékonyra szelt gépsonkát.

A teknős a családdal élt, aludt vagy nyaralt, – ugyanis mindenhova magukkal vitték. Egészen addig a végzetes napig, mióta a teknőst nem találják. Csopakon és a parton Füredig sokáig falragaszokon keresték: hátha valaki befogadta, hátha él. A nyomravezetőnek 100 ezer forint ütné a markát, a megtalálónak még több, azt már nem is mondják. Az asszony ma is csodálattal beszél kedvencéről, Miciről és valódi életkedve is csak a hüllő megtalálásával térne vissza. Mert Mici az egyetlen  kis teknős a család számára úgy tűnik, tényleg pótolhatatlan…