Egy negyven év körüli anyuka hallotta, hogy egy rendezvényen elmondtam az Egy porszemnyi kis lélek c. versemet. Amíg hallgatta folytak a könnyei és az jutott eszébe, hogy őt senki sem tanította meg imádkozni. Engem kért, hogy tanítsam meg. Mondtam, hogy a következő rövid imát napszaktól függően többször elmondhatja egyes vagy többes számban.  Íme: Istenem köszönöm, hogy megértük a reggelt, köszönöm, hogy velünk voltál, köszönöm, hogy velünk maradsz és továbbra is segítesz bennünket! Remélem, hogy a gyerekeit is megtanítja imádkozni! E rövid imában kérés és köszönet is benne van.

Évekkel ezelőtt lelki gyakorlatot végeztem az egyik győri templomban. Csoportunk rendszeresen visszajárt összejövetelekre: Vezetőnk telefonált, hogy másnap találkozó lesz. Nem tudtam elmenni, lakásfestés volt nálunk. Vezetőnk közölte, hogy elteszi részemre a templomi újságot, mert benne van a Kincseid c. versem. Kb. 8-10 nap múlva, lányomat kísértem ki az utcára a szemközti kerítés felől 2 lapot sodort a szél a garázsunk felé. Felvettem, hogy ne sodorja tovább. Ahogy kezembe vettem, a meglepetéstől alig tudtam szólni. A Szent Lélek templom újságját tartottam kezemben, benne a Kincseid c. versem. Lányommal döbbenten néztünk egymásra. Rajunk kívül senki nem volt az utcán. Lakásunktól a templom légvonalban kb. 6-7 km-re van.

Környékünkről egyedül járok távoli templomba. Volt meglepetés a templomi csoportban, amikor megkaptam az eltett újságot és én is elővettem a "Szél hozta" üzenetemet.