Egyik nyugdíjas ismerősöm kért tőlem energiát. Úgy érezte, hatásos volt, megszűnt a panasza. Másik alkalommal a térde fájt, alig tudott menni. Kérdeztem, hogy esett, vagy kopás miatt fáj-e?- Egyik sem, válaszolta. Gondoltam, hogy friss sérelme van, mert azt a jobb térdben hurcoljuk. Valóban az volt az ok, amire gondoltam. Összeveszett valakivel. mondtam, hogy bocsásson meg annak, aki megbántotta. azt válaszolta: utálom,  gyűlölöm, amíg élek. Így nem tudok foglalkozni veled, mondtam. Arra gondoltam, ha sikerül energiával elmulasztani a fájdalmat, kaphat helyette egy súlyosabb betegséget. Ehhez nem asszisztáltam neki. Amint megtudtam, hogy nagyon makacs elképzelésén nem akar változtatni, inkább tovább szenved, nem lépi meg a békülés útját.

Egy egészségügyi dolgozó küldött hozzám egy negyven év körüli hölgyet, hogy beszélgessek vele. Katit évek óta kezelték gyógyszerrel, naponta zsibbadást, halálfélelmet érzett. Úgy kezdte mondandóját, hogy:- Én olyan szerencsétlen hülye vagyok, mindenből akkora ügyet csinálok. - Állj! Töröld!- Mit? - Amit mondtál. - Miért, mit mondtam? - Szó szerint ismételtem szavait. - Tényleg ezt mondtam? - Kértem, hogy így soha ne beszéljen magáról, mert ő egy ügyes sokoldalú nő,becsülje és tisztelje magát. Azt is közölte, hogy az egyik családtagja naponta többször megbántja, ezt nehezen viseli, körülményein nem tud változtatni. Azt mondtam Katinak, hogy tudatalattijába tegyen bele egy lavórt és napközben ért összes sérelmet tegye bele. A lavór tartalmát minden este ki kell önteni,sérelmeit nem teheti el másnapra! Házi feladatként azt javasoltam, hogy napközben nagyon sokszor mondja a következő pozitív állítást: "minden nap és mindenhogyan egyre jobban és jobban vagyok, - hála neked Istenem!"

Három nap múlva keresett Kati és örömmel közölte, hogy tanácsaimat pontosan betartotta, egyszer sem lett rosszul. A gyógyszer szedését abba akarta hagyni. Kértem, hogy menjen vissza kezelőorvosához, aki Kati kérésére olyan gyógyszert írt amit rosszullétek kezdetén kell bevenni. Pár hónap múlva megkeresett a táskájából egy doboz gyógyszert vett elő és a következőt mondta: Úgy nézd meg, hogy hónapok óta bontatlan, egyszer sem voltam rosszul. Engem Te gyógyítottál meg. Azt válaszoltam, hogy, hogy ő gyógyította meg saját magát, én csak tanácsot adtam,amit nagyon jól hasznosított.

Erről a történetről Anthony de Melló jezsuita szerzetes tanítása jut eszembe: "A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának a fényében. Az enyémet nem adhatom Neked. Arra viszont megtaníthatlak, hogyan készíts lámpást magadnak. " Jó utat!