A skót Alexander Fleming 1928-ban - az influenzavírust kutatva - fedezte fel a penicillint (a Penicillium notatum gombában) és antiszeptikus hatását.

Először egy negyvenhárom éves londoni rendőr kapott a készítményből, mert megvágta magát borotválkozás közben, és a sebfertőzés miatt vérmérgezést szenvedett. A kezelés hatására öt nap után megszűnt a láza. A készlet azonban elfogyott, kezelését abba kellett hagyni. Egy hónappal később meghalt, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy az antibiotikumokat a betegség látható tüneteinek megszűnése után is szedni kell, idő előtti felfüggesztése magában hordozza a betegség kiújulásának veszélyét.
A gyógyszerészeti cégek hamarosan megkezdték a penicillin nagyüzemi gyártását, néhány éven belül már nemcsak a rendőrök és a katonák, hanem a polgári lakosság gyógyításában is szerepet játszott. A penicillin felfedezése nagyban elősegítette más antibiotikumok előállítását, de a legnépszerűbb a Fleming által felfedezett anyag maradt, mert nagyon sokféle mikroorganizmus ellen hatásos. Fleminget 1944-ben lovaggá ütötték, 1945-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
A tudósok sokáig úgy vélték, hogy sikerült szinte minden veszélyes baktériumot megfékezni. Azóta kiderült, hogy a baktériumok rendkívül életképesek, hihetetlenül gyorsan alkalmazkodnak és ellenállnak a gyógyszereknek, mert újabb és újabb változatokban tűnnek fel, az antibiotikumok zöme hatástalan velük szemben.